Úgy repül az idő, hogy észre sem veszed. Ma már a negyedik
reggelin voltunk túl. A tegnapi viharból reggelre csak a szél maradt, mondjuk
ennek annyira nem örültek a futók.
Szokásos reggeli. Na mi volt ma?
Ha a fánkra tippeltél, akkor igazad van! Volt fehércsokis, meg sima csokis is. A kulcsszó,
hogy volt.
A mai tréning kicsit rövidebb volt a megszokottnál, hiszen
el kellett érnünk a hajót.
A hajó pedig nem vár. Így fél órával hamarabb
ebédeltünk, és fél kettőkor már a kikötőben voltunk. Egy perccel később, már a
hajón ringatóztunk. Vagy inkább dülöngéltünk, ugyanis elég nagy hullámok
voltak.
Kiderült, hogy a kék csapat a legügyesebb, ha BanKingolásról
van szó, ezért hat zseton landolt a malacuk pocijában.
Hat perccel később, hogy szilárd talajra tettük lábunkat,
már Fáy András emléktáblája előtt álltunk, és tiszteletünket tettük, sőt valaki
még egy pompás verssel is készült.
Három gombóc fagyi mindenkinek! Szólt valaki (mint kiderült
Katica volt az). A fizika minden szabályát megszegve alig pár perc alatt értünk
a fagyizóhoz. Vanillia, belga csokoládé, epres sajttorta, meg még megannyi íz…
Alig tudtunk választani.
A visszafelé úton már alább hagytak a hullámok, így egy
páran elbóbiskoltak.
Újra szilárd talaj a lábunk alatt. Ja igen, a vacsora pizza
volt.
A vihar tova állt, így estére még belefért egy kis balatoni
pancsolás naplementéig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése